Interjúalanyunk: Szalay Tünde
2017. április 25.
A mentálhigiénéhez szeretet és szigor egyformán kell
Folytatjuk mentálhigiénés szakember társainkat bemutató interjúsorozatunkat. Ez alkalommal Szalay Tündét kérdeztük, aki a Lélekmadár egészségfejlesztő mentálhigiénés szakmai blog írója és elkötelezett segítő szakember. Szeretettel ajánljuk a vele készült interjút, igazi élmény minden gondolata. :)
Te hogyan találkoztál a mentálhigiénével?
Nekem a mentálhigiéné, akkor cseng a legszebben, ha lelki tisztaságként fordítjuk, így van mélysége, sugárzása, és a munka is ott van benne. Ha ebből indulunk ki és hozzáteszem, hogy mindenkinek története van, az enyémben meghatározó volt szembesülni azzal, hogy a lelki gondozás hiánya, sok szenvedésen át halálhoz vezet. Attól, hogy ezt közvetlen közelről, éppen a szüleimmel éltem meg, - akik nem tudták leküzdeni az alkoholbetegséget -, meggyőződtem róla, hogy van egy belső világunk, aminek óriási a jelentősége, és átformálja az életünket. Figyelni kezdtem az embereket, és észrevettem, hogy mások is keresztülmennek nagy bajokon, és van, aki ezekben megtörik, van, aki pedig nem. Nagyanyáim megélték a háborút, megözvegyültek, elvesztették mindenüket, barátnőmnek meghalt az anyukája, tanáromnak a kisbabája, szomszédságunkban öngyilkosságok történtek, és szerencsére így láthattam olyan embereket is, akik túl tudtak jutni ilyen nagy csapásokon. Azt kezdtem észrevenni, hogy a belső világunk meg tud védeni bennünket attól, ami kívül történik, és az érdekelt, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy én is a túlélők között legyek. A rendkívüli helyzet, amiben akkoriban éltünk, és persze a kudarc, hogy a szeretteimet nem tudom megmenteni, hova máshova is terelhetett, mint a segítő pályára. Ám, a kórház gépies világában, ahol ápolónő voltam, ugyanaz várt, csak még nagyobb dózisban, gyógyíthatatlan betegeink elveszítése része volt a mindennapoknak, és megint csak azt láttam, hogy a temérdek gyógyszer, műszer, műtét is, kevésnek bizonyul a gyógyuláshoz.
Így mondhatni az élet tanított meg két alapvető dologra: egyrészt, hogy materiális alapon, fizikális síkon, lélektelenül, úgy értem lelki gondozás nélkül, nem lehet senkivel bánni, semmilyen betegséget meggyógyítani. Másrészt megtanultam, hogy a legnagyobb életterheket, tragédiákat is el lehet bírni a belső világunk erejével. Azóta, az eltelt huszonöt évben, minden tapasztalatom alátámasztotta ezt, magam is egy bizonyíték vagyok magamnak és minden munkámban érzékeltem, hogy alapvető a lelki gondozás, a szellemi fejlesztés, mindenki igényli és reagál a másféle hangnemre, az igazi odafigyelésre, a megértésre, a derűre, és ezekkel fel lehet építeni egy embert.
Számodra mit jelent a mentálhigiéné, mit ad?
Ez a nehéz kérdések blogja? Én azt tartom, hogy mindent átsző, mert egyfajta életszemlélet, de életakarat is, képesség rá, hogy a szellemi-lelki erőnkkel folyamatosan átalakítsunk magunkban és magunk körül negatív dolgokat, és beépítsük, ami hasznunkra válik. A mentálhigiéné nálam azt jelenti, hogy használd a fejed és a szíved, kezdj valami jót a gondolataiddal és az érzéseiddel, mert azok meghatározzák azt, ahogyan szemléled a világot, ahogyan akarsz élni, ahogy eldöntöd, mit csinálsz, sőt ezen is túlmutat, mert mindez kihat mindenkire, akik közt élsz. Ezer évek óta azon kattognak az emberek, hogy mi értelme az életüknek, ha úgyis meghalnak. És tényleg, kinek mi? Mi értelme annak, hogy te vagy én csiszolgatjuk a személyiségünket, vagy elmegyünk egy iskolába, vagy tartunk egy tréninget, írunk egy blogot, vagy bármi, ha a vége ugyanaz? És én erre csak azt tudom most felelni, hogy nem magunk miatt van értelme, messze rajtunk túlmutat, magunkkal ugyanis hatunk másokra. Csinálunk itt egy világot, amit itt hagyunk a többieknek, és ennek van felelőssége, és értelme. Nem mindegy, hogy milyen gondolatok, érzelmek, személyiségek szaladgálnak itt most, mert mind létrehozunk magunk körül valamilyen légkört, hangulatot, egy családot, egy kisebb világot, ami ha rossz, ha jó, hat a többiekre.
Azért vagyok mentálhigiénikus, mert jól akarok lenni, jól akarok élni, és azt akarom, hogy mások is jól éljenek, hogy jól hassunk egymásra. A mentálhigiénés szemléletű ember nem akar ártani, én magamnak sem akarok és másoknak sem, és, ha észreveszem, hogy ezt teszem, akkor abbahagyom. Torzítás azt gondolni, hogy ez puszta pozitív szemlélet, mert éppen, hogy a negatív dolgok elfojtásaiból erednek a legnagyobb bajok. Sokkal inkább olyan felfogás, ami nem veszíti el a kapcsolatát a valósággal, hanem teljes egészében, mindenestül törődés és gondoskodás magunkról, és ebbe a bánat, a gyász, a félelem, a düh ugyanúgy beletartozik, mint az életünk napos oldalai, a büszkeségeink, a tehetségeink, hisz mindezekkel az érzésekkel jobb meg tanulni bánni, mint sutba dobni. Ha pl. egy tanárnő, aki anyuka, a depresszió állapotában van, ezt hurcolja be a családjába, ilyen lesz szülőként, tanárként, áthatja a főzéstől a takarításig, a szabadidőtől a munkáig, nem lesz egy terepe sem az életének, ahol ő nem így működik. Ha viszont megoldasz egy nehéz élethelyzetet, neked is jobb lesz az életed és reményt adsz másoknak is, lesz valami, amire büszke lehetsz, ez erővel tölt el, és megoldási módokat tanítasz a gyerekeidnek, a tanítványaidnak, képes leszel rá, hogy legközelebb másként reagálj.
A lelki egészség a szellemi-lelki világunk folyamatos töltése és tisztítása, az ártalmak kizárása, a konstruktív dolgok beépítése az életünk egészébe. Szerintem a mentálhigiénéhez szeretet és szigor egyformán kell, mert ez is nevelés, önmagunké és bizonyos fokon másoké.
Hogyan tudnád megfogalmazni, mit jelent a segítő beszélgetés?
Különleges dolog. Először is, egy szál szövődik két idegen ember között, ami egy nagyon egyedi kapcsolat, mert valaki a bizalmába avat engem, én pedig megosztom vele, amit tudok. Ettől szövetségesek leszünk, és úgy beszélgetünk egy problémáról, mint egy fekete dobozról, ami kipottyant egy repülőből, mint két szakértője ennek a doboznak, ő a saját életének a szakembere, akinél többet senki nem tudhat, én pedig ennek a területnek, és együtt megyünk egy darabig, aminek előre kijelöljük a határait. Elkísérem, amíg szüksége van rám ahhoz, hogy felismerjen dolgokat, több legyen az életereje, kipróbáljon új megoldásokat, dönteni tudjon. Ennek a beszélgetési formának nem a módszere a lényege, bár az is speciális, hanem a két ember, a kettőnk kapcsolata, és az új információk, amikért mindketten megdolgozunk. Tapasztaltam, hogy ezek a beszélgetések váltópontok lehetnek valaki életében, ahonnét más irányba folytatódik az útja, sőt gyógyulásoknak is lehettem tanúja.
Hogyan alkalmazod a hétköznapokban/munkádban a mentálhigiénét?
Törekszem rá, hogy mindig figyeljek és észrevegyem, hogy mint a vízcsapnál, melyiket nyissam meg, melyiket zárjam el. Klienseimmel ugyanezt keresem. Van rá élettapasztalatunk, hogy tudjuk, mi jó nekünk, mi nem, mitől leszünk idegesek, mitől dühösek, mitől félünk, mitől tudunk megnyugodni, minek tudunk örülni, min szoktunk jót nevetni. Igyekszem kizárni, ami elviszi az életerőm, nem tartok fenn tévhiteket, nem olvasok gondolatokat, nem általánosítok, kiiktatok olyan kapcsolatokat, amik üresek, vagy mérgeznek, és nem csinálok számomra értelmetlenségeket, pl. soha nem nézek reklámokat, híradókat, nem veszek részt formális, untató programokban. Ha segítek valakinek, ezeket is körbejárjuk, leírjuk, keressük az értelemmel teli pontokat, és leállítjuk azokat, amikről kiderül, hogy téves gondolat, vagy elveszik az erejét, elvonják a figyelmét.
A legtöbb szeretetet és örömöt nekem a családom, a barátságaim rendben léte adja, és minden értelmes és fontos munka. Szükségem van az állataim közelségére, a virágaimra, a természetre, sétákra, csatangolásokra. Lételemem, hogy minden nap lehessek eleget egyedül és nálam az alvásidő is alap. Aki hozzám fordul, azzal tisztázzuk az ő erőforrásait, mert azok nélkül nem lehet a hozott problémájában sem helyt állni. De ha mentálhigiéné, akkor mindezeket csak úgy tudom megteremteni, hogy szellemileg állandóan kapcsolatban vagyok magammal, segítőkkel, olyan emberektől olvasok, akikre felnézhetek, riportokat hallgatok, hogy tanuljak, hogy értékes dolgokat szívjak magamba minden nap. A mentálhigiéné nekem emberközpontúság, élettisztelet, természetes rend, amit mindenki meg tud valósítani az életében, akiben felébred a vágy rá, vagy akinek jelez a lelkiismerete, az ehhez szükséges tudás tárháza elérhető, aki segítséget keres hozzá, az pedig talál.
Miben más egy mentálhigiénés szakembertől segítséget kérni, mint egy barátunktól?
Ha vakbélgyulladásom lenne, akkor sebészhez fordulnék, nem baráthoz, mert van, amihez a szeretet kevés, amiben tudásra van szükség. A barát sok mindent tudhat rólam, ismer, hogy milyen vagyok a hétköznapokban, de bármilyen problémában olyan javaslatokat fog tenni, amit ő tenne, magából fog kiindulni, és nincs tapasztalata minden élethelyzet megoldására, csak arra, amin ő keresztül ment. Aki már vált, és ezt hőstettként könyveli el, önkéntelenül a válás felé fog terelni, ha bulizással szokta a szorongást csökkenteni, elhív, hogy menjetek, rúgjatok ki a hámból és jobban leszel… A barátok félre tudnak vinni egy megoldásban, még akkor is, ha szeretnek, másrészt sokszor akkor sem hallgatunk rájuk, ha jót mondanak. A szakember viszont sokféle problémában járt már, sok extra történetet hallott már, az átlagosnál többféle megoldási lehetőséget ismer, mellőzi a szubjektivitását, nem tol bele helyzetekbe, nem sugall, átlátja a történetet, meg tud tanítani rá, hogy új dolgokat alkalmazz, figyelemmel kísér a kipróbálásban, megőrzi a titkokat és vigyáz rád, míg erőt gyűjtesz és jobbra fordulnak a dolgaid.
Miben más egy mentálhigiénés szakembertől segítséget kérni, mint egy pszichológustól?
Kevés ember tudja megítélni biztonsággal magáról, hogy beteg vagy nem, és ez nem is a segítségkérő feladata, ezért aki úgy érzi, hogy az életét gátolja egy fennálló problémája, az mindegy melyik szakemberhez fordul, csak induljon el. A mentálhigiénikus javasolni fogja, ha úgy látja, nem vállalható számára egy eset, mert egy személyiségszerkezet átalakítása, vagy egy pszichés zavar kezelése nem az ő terepe. Másrészt a pszichológusok is rendkívül sokfélék, számos irányzat létezik, mint ahogyan a mentálhigiénés szakember első diplomája is nagy különbségeket jelenthet közöttünk is, hisz tanártól a lelkészig, mi is más-más területről jövünk, illetve mindkét szakembernek lehetnek specifikumai, amivel foglalkozik, és amivel nem. Lélektani tudása mindkettejüknek magas szinten kell, hogy legyen, úgy, mint az önismeretük, munkánk a problémák rétegeiben térhet el, a pszichológus, ha pszichoterapeuta, mély rétegekben dolgozik, amire patológiás folyamatokban van szükség.
Miben látod a saját személyes sikeredet, miben tudsz segíteni a hozzád fordulóknak?
Történetként tekintek mindenre, bátornak tartom a segítségkérőket, becsülöm őket és munkatársamként tekintek rájuk, egy probléma kibogozásában. Nem tudok azonosulni a pózos, neutrális stílusú segítő képével, nálam van egy tiszteletteljes, de baráti hangnem, történetmesélés, önirónia és nevetés is. Legnagyobb erősségem az átalakító képesség és a rendszerszemlélet, ezáltal sokszor tudtam abban segíteni, hogyan integráljon valaki az életébe veszteségeket, hogyan küzdjön meg a gyásszal, hogyan tudjon fontos kapcsolataiban konfliktusokat kezelni, megtanulni szorongást csökkenteni, kínzó tüneteket okozó problémákat megoldani… Nekem csodálatos dolog látni azokat az egykor nagy galibákban lévő embereket, akik ma a helyükre kerülve stabilan vannak az életükben, akik közül többen is vannak, akik azóta, hogy hozzám fordultak, már gyökeresen megváltoztatták az életüket. Meghat, ha a régi klienseimre gondolok, és jó érzés tudnom, hogy ma büszke anyuka az a nő, aki meddőnek hitte magát, vagy boldog feleség az a magányos lány, akinek néhány éve a pánik árnyékolta be a mindennapjait, vagy eszembe jut egy kisfiú, aki tele volt szorongással, és ma sikeres sportoló, daliás fiatalember lett. Külön boldogság, ha olyat tudok tanítani, ami abban segít, hogy ne kelljen gyógyszert szedni, mert vesszőparipám, hogy a szellemi-lelki szenvedést csak tablettákkal nem lehet megoldani. Mindez egyáltalán nem személyes sikerem, mert ezeket az életeket ők építették újra, ők tartják ebben meg magukat, az ő erejük, bátorságuk, munkájuk van benne, az viszont büszkeséggel tölt el, hogy a történetük egy pontján tudtam abban segíteni, hogy átállítsanak magukban néhány váltót, és másfelé menjenek tovább, ahol több a béke, az öröm, és jobb dolog élni.
Mit lehet tudni a szakember "mentálhigiénéjéről", az ő lelki egyensúlyáról? Mennyire fontos ez?
Alapvető! Nincs szakember anélkül, hogy a saját belső jólétével ne törődne. Én akkor vállalok el klienseket, ha úgy érzem, hogy van elég energiám, hogy végig elkísérjem őket egy folyamatban, ami adott esetben több hónap, amihez valóban extra erőnlét kell. Ha terheltebb időszakban vagyok, inkább azzal törődök, hogy magamat egyensúlyba hozzam, hogy alkalmas legyek segítésre. Ha megakadok egy témában, meg vannak azok a mentoraim, akikhez fordulhatok. Sokak vannak, akik ugyanazért adják segítésre a fejüket, mint amiért mások szakácskönyvet írnak, de én nagyon veszélyes dolognak tartom, hogy bárki dilettáns, netán nem egészséges embertől kérjen segítséget. Nem árthatunk másoknak, ezért ezen a pályán csak annak van létjogosultsága, aki birtokában van annak a szaktudásnak és annak az egészségi állapotnak, ami ennek feltétele.
Hogy látod, melyek korunk legnagyobb mentálhigiénés kihívásai?
Stabil világnézet és lényeglátás hiánya, szélsőséges gondolkodás, agymosás, befolyásolás, szétszakítottság… Túl nagy az információ arzenál, és követhetetlen a tempója. Eljutott az emberiség oda, hogy már mindent külön kezel és feldarabol, mindentől függetlenítette magát, holott köze van magához, akit elfelejtett, a másikhoz, akit gyűlöl, a környezetéhez, amiről nem vesz tudomást, a társadalomhoz, amit szid, a természethez, amit eltöröl. Újra kapcsolatba kell kerülni, partnernek lenni, humánummal, tisztelettel, lelkiismerettel élni, visszaszerezni feláldozott értékeket. Mindenki a világ része és kötelességünknek érzem, hogy jóra törekedjünk benne.